Az épület története
Leírás
1. Az épület leírása
A mai nevén Budapesti Műszaki SZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum jogelődje az 1879-ben alapított Budapesti Állami Középipartanoda (később: Magyar Királyi Állami Felsőipariskola), mely megalakulásakor a mai Gutenberg tér 4. szám alatti – azóta lebontott – épületben, 1891-től pedig a Hauszmann Alajos tervei alapján épült, a József körút és Népszínház utca sarkán álló iskolaépületben (ma: Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar) működött. A Felsőipariskolából 1940-ben kivált vegyipari tagozat a Thököly út 48. szám alatti – az 1912-ben Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján épült, korábban Felsőkereskedelmi Iskolaként működő – épületbe költözött. Az 1954 óta egykori legendás tanára, Petrik Lajos nevét viselő intézmény a fennállásának 96. évfordulóján, 1974. november 5-én vehette birtokába a Thököly út 54. szám alatti B épületét. Az épületet a Nehézipari Minisztérium beruházásaként 40 millió forintból (mai árfolyamon mintegy 3,5 milliárd forint) építették. Az iskola új épülettel való kibővítése sok, már hosszú évek óta fennálló problémát oldott meg, melyek közül a legfontosabbak a helyhiány és a korszerű laboratóriumok hiánya volt. A szabadon álló épület földszinti szintje mellett 3 emelettel rendelkező, monolit vasbeton födémekkel tervezett épület. A földszinten 300 adagos étterem-főzőkonyha – amely 500 fő napi ellátását tudta megoldani -, technológiai laboratórium, porta, büfé, ruhatár és orvosi szoba kaptak helyet a kiszolgáló és műszaki helyiségek mellett. Az első emeleten helyezték el az akkor 8000 kötetes, nagyobb részben szakmai szempontból jelentős könyvtárállomány otthonául szolgáló könyvtárat, a gondnokságot, az igazgatói és adminisztrációs irodákat, valamint egy 100 fő befogadására alkalmas előadótermet előkészítővel és raktárral. A második emeleten a 3 tanterem, az első emeletihez hasonló méretű és befogadóképességű előadóterem és a laborok mellett helyet kapott a párt és szakszervezeti szoba is. A harmadik emeleten szintén egy nagyelőadó, tantermek, laborok kerültek kialakításra, valamint itt kapott helyet a KISZ iskolai alapszervezete is. Az új épületben kialakításra került 4 laboratórium (szintenként 1-1) lehetővé tette, hogy megszűnjön az addigi zsúfoltság és megteremtődjenek a színvonalas vegyipari oktatás feltételei. Az emeleteket monolit vasbeton lemezen faragott háromkarú kőlépcső köti össze. A félemeleten, kívülről külön bejárattal kétszobás gondnoklakás lett kialakítva. Az épület lapostetős, a nyílászárók részben fa-, részben fémszerkezetűek voltak. A közlekedőkben mettlachi, az előadótermekben és tantermekben gumiburkolat, a mellékhelyiségekben és a laboratóriumokban márványmozaik padozat került kialakításra. Az épület külső homlokzatán a pilléreken és gerendákon műkő burkolóelemek, az előadótermeknél és az oldalhomlokzatoknál néhány mezőben kőporos cittlingelt vakolat található. Az épületben sem a homlokzaton, sem a belső terekben nincsenek díszítőelemek. A 2010-2011-es felújításkor az épületet teljesen akadálymentessé alakították át. Ez a főhomlokzat képét annyiban változtatta meg, hogy a főbejárat jobb oldalán egy rámpa került kialakításra. A belső terek azonban jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az épület északi végében lift került beépítésre. Ennek érdekében megszűnt a földszinten az étterem és a főzőkonyha. A főzőkonyha helyén kapott új helyet az iskolai könyvtár. A bejárattól jobbra egy tanári szoba és egy kisebb tanterem került kialakításra. A ruhatár helyén ma a diákcentrum működik. A második emeleti könyvtár helyén ma tanterem van. A 2010-es évek derekán a teremhiány enyhítésére a harmadik emeleti nagyelőadót széltében 2 kisebb előadóteremre osztották. A felújításkor energiatakarékos nyílászárók lettek beszerelve és a termek, laborok, közlekedő és mellékhelyiségek is fel lettek újítva, valamint padozatuk ki lett cserélve. Az akadálymentesítés jegyében a látássérültek számára Braille-írásos tájékoztatókat helyeztek ki, valamint vezetősávok- és burkolatok lettek kialakítva.
2. Az építészek
Az épületet Balogh István és Kruppa István, a LAKÓTERV építészei tervezték. Balogh István (1927-2015), Ybl-díjas építészmérnök. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója volt 1946–1950 között. Diplomája megszerzése után tanársegédként tevékenykedett a Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi Tanszékén 1950–1953-ig, később (1976-tól) a tanszéket vezette és ahol szinte haláláig Professor Emeritusként tanított is. Balogh István festőként is ismert. További épületei közül megemlítendő az 1960-1961-ben épült szolnoki Iparitanuló-otthon, amelyért 1962-ben Ybl-díjat kapott. 1971-1972-ben Tanzániában, Dar es-Salaamban a Ministry of Communication and Labour szakértőjeként nagyberuházásokat tervezett és vezetett. Itt készíti el a Függetlenségi Emlékművet. Kruppa István a LAKÓTERV építésze, aki az Újpesti Központi Lakótelepek I. ütemének vezető tervezője volt.
3. Az építtető Az építtető a Nehézipari Minisztérium volt.
Az iskola a középfokú vegyipari oktatás egyik legfontosabb intézménye Magyarországon, Budapesten az egyetlen ilyen jellegű középiskola. Az iskolában és annak jogelődjeiben több, korszakos jelentőségű tanár tanított: Petrik Lajos, Klemp Gusztáv, Grofcsik János, Madas László. Valamint az 1960-as években a magyar könnyűzene későbbi sztárjai közül Földes László (Hobo), Demjén Ferenc, Korda György, Mándoki László (Leslie Mándoki), Végvári Ádám is az iskola tanulói voltak. Az irodalom, a filozófia és politika területéről Nádas Péter író, Vajda Mihály filozófus és Kovács László korábbi külügyminiszter és az Európai Unió biztosa jártak az intézménybe. A természettudományok területéről Ungváry Ferenc, Szejtli József, Kálmán Erika vagy Hlavay József említendők.